őszinte leszek: szeretnék blogolni, szeretnék komolyan blogolni (továbbra is lenne vele célom meg álmom), csak egyszerűen nincs rá időm. illetve, ha azt mondanám, hogy márpedig fordítok rá időt, magamtól vennék el, azzal meg nem megyek semmire. úgyhogy egyelőre írok, amikor tudok, és ha lesz változás, akkor újra nekivágok a nagy kalandnak...

egyénként: még mindig furcsa a testem változása, de ez most a lehető legpozitívabb értelemben. a minap például felvettem egy pulcsit, még turiból szerváltam, de elég passzos volt, amolyan tavasz-nyári boltba leszaladós felkapós pulcsinak szántam, mert összehúzott zipzárral feszült a tástyemen... erre felvettem, mondom hátha, bőrkabát alá jó lenne, mert nincs olyan hideg. bőven van hely köztem és a pulcsi között. nem fogytam, nem lettem kisebb. bár a kezem talán szálkásabb, nem csak izmosabb, és tény, hogy a hasam is valamivel laposabb azért. meg azért hozzáteszem, hogy jó ez tényleg, de nem mindegy, milyen áron alakult így. és már nagyon tele a hócipőm.

mert: nagyon szerettem ott dolgozni, ahol dolgozom. már nem. 1-2 ember dobja fel a napjaimat, emberileg a társaság nagy része remek, de mint munkatárs vagy felettes már van, aki kevésbé. no, meg ott vannak azok páran, akikből mindenhogy elegem van. és a főni is ilyen. sorry-not-sorry. nem megy ez már neki, nem tud vezetőként jó döntéseket hozni, nem látja át reálisan, kit hova rakjon, és miközben csinálj mindent egyszerre, végezz ezzel 1 óra alatt. ami alsó hangon 3 emberes munka, és 3an is 2-3 óra kell hozzá - mennyiségtől függően. aztán, ha valamit nem tudsz, szóval nem csinálod, mert soha nem lett megmutatva, akkor üvölt veled, miért olyan nehéz megcsinálni. aztán csodálkozok, hogy kimerült vagyok, meg fizikailag rosszul vagyok attól, hogy ott kell lennem.

szóval: épp váltanék, igaz, már hónapok óta, aztán remélem, most már sikerül is. úgy szeretném ott hagyni a vezetőt a szarban karácsony előtt, hogy oldja meg -1 emberrel a hajtást, mikor velem is kevesen vagyunk... a többieket sajnálom, de szerintem milliószor fontosabb, hogy ne legyek rokkant 10 év múlva, és fel tudjak majd nevelni teljes értékűen egy gyereket, ha oda kerülök, és ne az ovis meg kisiskolás gyerekemnek kelljen rám vigyáznia.

ésakkor: vettem egy nagy halom dolgot. de ezekről már csak a bővebben után...

kezdem úgy érezni, hogy hányás a hajam, miközben egyszerre érzem úgy, hogy nem olyan szörnyű. melóban egy csomóan megjegyezték, milyen jópofa, király, jó, stb. jól esik. idősebbektől főleg. volt, aki vicceskedve kérdezte, hogy "elfogyott a festék?"... a munkatársak 90%-a szerint se rossz. nyilván lehetne rosszabb is, meg jobb is, és nyilván én is tudtam, hogy nem lesz tökéletes elsőre, és nyilván így is jobb, mint az alfaparf revolution lilája volt, szóval igazán nem panaszkodhatok. és most már meg is mutatom... igaz, nincs rendes képem róla, de mindegy. ja, meg ma az egyik törzsvevő csajszi, akit egyébként nagyon bírok, és annyira tetszik a neve is... szóval pont ment be, mikor mi léptünk le melóból, és ő is teljesen bíztatóan meg nemistudom olyan kedves, pozitív meglepődöttséggel mondta, hogy milyen jó a hajam.

(a töve meg a vége amúgy kifejezetten élénk, a kettő között fogta be furán, de jobb, mint az első adag után volt, aztán majd rá lesz kenve még egy adag lila. max vissza lesz szőkítve, azt' kész.)

mostanában megint tök sokat hallgatom a Post Traumatic EP-t, és megint annyira magaménak érzem. szóval Mike elmehet a sunyiba, amiért ennyire jól ír és beszél azokról, amikről...

egyébként pedig simán elmehetnék látnoknak, mert én kibaszottul tudtam, hogy Sean és Signe nincsenek együtt. túl nagy volt a kuss, Sean egyedül volt Amcsiban 3 hónapot, és valahogy Signe is nagyon sokat volt Marzia, Emma és Sophie társaságában, ami szintén fura volt. persze, értem őket, és teljes mértékben tiszteletben tartom, hogy így alakult, meg azt is, hogy nem akarták egyből világgá kürtölni. csak szomorú vagyok, mert olyan jók voltak együtt... meg amúgy lehetett látni Sean szemeiben, hogy valami nem volt teljesen oké, a kinn tartózkodása első 1-1,5 hónapjában. nyilván fel kellett dolgoznia lélekben.

a mai nap szava pedig nyilván a nyilván... wah

ha pedig munkát váltok, mindenképp megírom, amit már régóta tervezek, csak nem akarom szétkürtölni, mizu, amíg nem helyezkedem el máshol. mert amúgy jó itt. de mégsem. mert jól érzem magam, de közben rosszul is, mert a társaság is jó, miközben megy a szarkeverés is. meg már érzem, hogy a lábaimnak vége, és kimerülök testileg-lelkileg egyaránt. szóval jó lenne, ha már jövő hét szombat lenne, mert az azt jelentené, hogy Egerben lógatnám a lábam, és nem mennék 4 napig a munkahelyem közelébe sem.