őszinte leszek: szeretnék blogolni, szeretnék komolyan blogolni (továbbra is lenne vele célom meg álmom), csak egyszerűen nincs rá időm. illetve, ha azt mondanám, hogy márpedig fordítok rá időt, magamtól vennék el, azzal meg nem megyek semmire. úgyhogy egyelőre írok, amikor tudok, és ha lesz változás, akkor újra nekivágok a nagy kalandnak...

egyénként: még mindig furcsa a testem változása, de ez most a lehető legpozitívabb értelemben. a minap például felvettem egy pulcsit, még turiból szerváltam, de elég passzos volt, amolyan tavasz-nyári boltba leszaladós felkapós pulcsinak szántam, mert összehúzott zipzárral feszült a tástyemen... erre felvettem, mondom hátha, bőrkabát alá jó lenne, mert nincs olyan hideg. bőven van hely köztem és a pulcsi között. nem fogytam, nem lettem kisebb. bár a kezem talán szálkásabb, nem csak izmosabb, és tény, hogy a hasam is valamivel laposabb azért. meg azért hozzáteszem, hogy jó ez tényleg, de nem mindegy, milyen áron alakult így. és már nagyon tele a hócipőm.

mert: nagyon szerettem ott dolgozni, ahol dolgozom. már nem. 1-2 ember dobja fel a napjaimat, emberileg a társaság nagy része remek, de mint munkatárs vagy felettes már van, aki kevésbé. no, meg ott vannak azok páran, akikből mindenhogy elegem van. és a főni is ilyen. sorry-not-sorry. nem megy ez már neki, nem tud vezetőként jó döntéseket hozni, nem látja át reálisan, kit hova rakjon, és miközben csinálj mindent egyszerre, végezz ezzel 1 óra alatt. ami alsó hangon 3 emberes munka, és 3an is 2-3 óra kell hozzá - mennyiségtől függően. aztán, ha valamit nem tudsz, szóval nem csinálod, mert soha nem lett megmutatva, akkor üvölt veled, miért olyan nehéz megcsinálni. aztán csodálkozok, hogy kimerült vagyok, meg fizikailag rosszul vagyok attól, hogy ott kell lennem.

szóval: épp váltanék, igaz, már hónapok óta, aztán remélem, most már sikerül is. úgy szeretném ott hagyni a vezetőt a szarban karácsony előtt, hogy oldja meg -1 emberrel a hajtást, mikor velem is kevesen vagyunk... a többieket sajnálom, de szerintem milliószor fontosabb, hogy ne legyek rokkant 10 év múlva, és fel tudjak majd nevelni teljes értékűen egy gyereket, ha oda kerülök, és ne az ovis meg kisiskolás gyerekemnek kelljen rám vigyáznia.

ésakkor: vettem egy nagy halom dolgot. de ezekről már csak a bővebben után...