kezdem úgy érezni, hogy hányás a hajam, miközben egyszerre érzem úgy, hogy nem olyan szörnyű. melóban egy csomóan megjegyezték, milyen jópofa, király, jó, stb. jól esik. idősebbektől főleg. volt, aki vicceskedve kérdezte, hogy "elfogyott a festék?"... a munkatársak 90%-a szerint se rossz. nyilván lehetne rosszabb is, meg jobb is, és nyilván én is tudtam, hogy nem lesz tökéletes elsőre, és nyilván így is jobb, mint az alfaparf revolution lilája volt, szóval igazán nem panaszkodhatok. és most már meg is mutatom... igaz, nincs rendes képem róla, de mindegy. ja, meg ma az egyik törzsvevő csajszi, akit egyébként nagyon bírok, és annyira tetszik a neve is... szóval pont ment be, mikor mi léptünk le melóból, és ő is teljesen bíztatóan meg nemistudom olyan kedves, pozitív meglepődöttséggel mondta, hogy milyen jó a hajam.

(a töve meg a vége amúgy kifejezetten élénk, a kettő között fogta be furán, de jobb, mint az első adag után volt, aztán majd rá lesz kenve még egy adag lila. max vissza lesz szőkítve, azt' kész.)

mostanában megint tök sokat hallgatom a Post Traumatic EP-t, és megint annyira magaménak érzem. szóval Mike elmehet a sunyiba, amiért ennyire jól ír és beszél azokról, amikről...

egyébként pedig simán elmehetnék látnoknak, mert én kibaszottul tudtam, hogy Sean és Signe nincsenek együtt. túl nagy volt a kuss, Sean egyedül volt Amcsiban 3 hónapot, és valahogy Signe is nagyon sokat volt Marzia, Emma és Sophie társaságában, ami szintén fura volt. persze, értem őket, és teljes mértékben tiszteletben tartom, hogy így alakult, meg azt is, hogy nem akarták egyből világgá kürtölni. csak szomorú vagyok, mert olyan jók voltak együtt... meg amúgy lehetett látni Sean szemeiben, hogy valami nem volt teljesen oké, a kinn tartózkodása első 1-1,5 hónapjában. nyilván fel kellett dolgoznia lélekben.

a mai nap szava pedig nyilván a nyilván... wah

ha pedig munkát váltok, mindenképp megírom, amit már régóta tervezek, csak nem akarom szétkürtölni, mizu, amíg nem helyezkedem el máshol. mert amúgy jó itt. de mégsem. mert jól érzem magam, de közben rosszul is, mert a társaság is jó, miközben megy a szarkeverés is. meg már érzem, hogy a lábaimnak vége, és kimerülök testileg-lelkileg egyaránt. szóval jó lenne, ha már jövő hét szombat lenne, mert az azt jelentené, hogy Egerben lógatnám a lábam, és nem mennék 4 napig a munkahelyem közelébe sem.

(nem volt ennyire sárga, amúgy)

((lila lett a szőke, és egy csomóan mondták, hogy tök jó, meg kérdezték, mivel és hogyan, de esélyes, hogy visszaszőkítem inkább, mert amúgy rem fogta be szépen a lila, pedig olyan szép egyenletes volt a szöszi TT))