Ugye lebetegedtem még múltkor, két nap is hazaküldtek melóból, meg egyszer nem tudtam bemenni, mert annyira rosszul voltam (pont pünkösd előtt szombaton, ügyeletre meg thanks, not...), utána voltam orvosnál kiírattam magam, hogy rendbe tudjam magam hozni. Nos, a hazaküldések miatt a héten 6 nap alatt 2 óra híján 8 napnyi munkaórát dolgoztam le (ha 8 órával számolunk). Hadd ne mondjam, mennyire leterhelt, főleg, amikor 12 óráztam (délelőtt 10-től este 10-ig, amiből fél 11 lett). Aztán este már majdnem sírtam a fáradtságtól. Másnap meg ugyanúgy 10-re mentem délelőtt, a főni meg kérdezte, hogy vagyok, rendbe jöttem e már, meg megkérdezte, előző nap azért volt e csere, mert direkt ő is szólt, hogy ne folyamatosan én legyek. Mondtam neki, hogy gyomor-ügyileg már okés minden, csak fáradt vagyok, azért ez a 12 óra durva volt, kimenni meg 2-3 percekre tudtam. Tök rendes volt, velem körülbelül most kezdett el ilyen megértő és normális lenni amúgy. Meg is lepődtem rajta, de azért most már én is nyitottabb tudok lenni vele szemben, ami azért elég nagy hatással van a munkára is. Nem mindegy, hogy milyen a kapcsolatod a vezetőkkel. Ami még meglepetés volt számomra, hogy ma reggel mondták, ne én kezdjem a főkasszát, menjek pakolni, igaz 10-11 körül már nagyon nem tudtma kiszabadulni - aztán délután is mondta a kollegina, hogy marad ő, én úgyis eleget voltam a héten, meg 10-12 óráztam, menjek csak - majd máskor viszonzom. Szóval ma mindenki valahogy teljesen más hozzáállással volt ott, így nekem is jobban és gyorsabban telt el. Nagyon szeretek velük dolgozni, btw, örülök, hogy ilyen csapatba kerültem. Oké, van szarkeverés, de általában a sima beosztottak rúgják össze a port a vezetőkkel (aztán előbb-utóbb el is tűnnek ezek a beosztottak), meg hát nyilván az ember háta mögött beszél mindenki mindenkiről, de szerencsére én mindenkivel egész jól elvagyok, max valakivel kevésbé, mással meg milliószor jobb a kapcsolatom.

Jövő héten meg hosszú hétvégét kaptam - lehet jönnek anyciék Manóval, aminek nagyon örülnék. A gyomrom rendbe jött, végre tudok enni, és rengeteg, de rengeteg gondolat cikázik a fejemben, amit szeretnék veletek is megosztani. Némelyik komolyabb téma, míg más kevésbé, mindenesetre, én szeretném mindkét végletet itt a blogon.

Lassan 2 éve élünk Nyúl úrral Budapesten.
Lassan 3 éve leszünk együtt.

Lassan az étolaj is 3 éve létezik étolajként.

Lassan 3 éve, hogy rátaláltam a változás útjára.

De csak most kezdem el érezni, hogy valóban más lett az Élet.

Boldog vagyok, pozitív vagyok, és nincsenek rosszindulatú hangok a fejemben!

Jó, jó, oké, nem csak képek, de főleg... Szóval betöltöttem a 24-et, ennek örömére elmentünk a Tropicariumba meg csavarogni egyet, aztán szokás szerint fotózgattam is, és ooooh boooiii, olyan szuper képeket csináltam. Btw az összes szerkesztve van, random effektekkel. Tetszenek. Csak és kizárólag ezért használom. Szóval kééépek.

A bővebbenre kattintva található a többi. Nem állt szándékomban tönkrecseszni az egész oldalt.

Szóval tegnap egész nap alig ettem, hányingerem volt, estére meg kiborultam - azért, mert egész nap talpon voltam annak ellenére, hogy tényleg rettenetesen szarul voltam, és egy kurva szót nem szóltam érte; meg azért, mert más hisztizek, ha be kell állnia mellém ésvagy helyettem, hogy én egy kicsit mondjuk kiszabaduljak. Az persze fel sem merült benne, hogy hiába vagyok mindjárt24 éves, az egészségi állapotom a kutyaszart közelíti meg, ahogyan az sem, hogy amíg ő 2 hétig szabadságon volt, én álltam 8 órákat mozgás nélkül... szóval kiborultam a munkahelyem kellős közepén, mire bevittek a vezetőhöz, hogy ugyanmár, ne én legyek a szar, amiért 6 óra után ki akarok szökni 2 percnél hosszabb időre pakolni mondjuk. Meg ugyebár én nem lógok ki cigizgetni - nem, nem sajnálom senkitől, de akkor ne sírjon már a másik szája, ha be kell állni, meg ne úgy másszon, ha szükség van rá is, mint akinek kettétörték a lábát. Én is beálltam, amikor megmozdulni nem bírtam a bokám meg a derekam miatt, és egy kurva szót nem szóltam...

Szóval mondták, számoljam le magam, és menjek haza pihenni, aztán majd írjak, hogy mi a szitu, be tudok e menni másnap. Amiből nyilván az lett, hogy nem. A mai menü egyébiránt már jobb volt, mint a tegnapi. Tegnap ettem 2 szem puszedlit, 1 Kinderlófaszt meg egy szendvicset. Ja, meg 6-7 szem háztartási kekszet. Egész nap, munkával, tökjóvolt. Ma sikerült dél körül ennem kb. két kisebb főtt krumplit, előtte ettem reggelire EGY darab háztartási kekszet (megjegyzem, ennek is örültem, legalább megmaradt a gyomrom tartalma)... aztán délután kezdhettem büszke lenni magamra: ettem HÉT szelet pirítóst tejföllel (mert drága jó édesanyáméknak azt mondta a gastroenterológus, hogy idösapa, mivel refluxos, és nem ehet akármit, kefírt ehet, de a tejföl még jobb lenne. Úgyhogy tejfölt termeltem be, meg közben succesful megettem egy mogyis cheetost. És most fogok még enni pirítóst. Csak, hogy változatos legyen az étrendem.

Kezdem magam újra élőlénynek érezni. YEEEY. És elkezdtem felpakolni isntára pár régebbi képet, csak kicsit átszerkesztve. Meg némi gondolatfoszlánnyal. Mert csak úgy, mert jól esik, mert sajt.

Komolyan, lassan a ruhatáram fele Cropp, a másik fele meg Sinsay... Meg már Nyúlnak is egyre több Cropp cucca lesz. Rendeltünk ugye neki cipőt, vett új sapit is magának (amit már nem tudok lenyúlni tőle, mert a fullcap rajtam nagyon hülyén áll), meg rendeltem magamnak egy pulcsit, nacit meg egy body-t. A mai nappal meg rájöttem, hogy kell pózolnia egy instagram modellnek, meg hogyan tűnhetek a 160 centimmel 175nek. lolkabolka

(Acid washed farmer & Sinner body)

A pulcsiról meg egyelőre nem akarok ide nagyon képet csatolni, csak egyetlen egy kicsi részletéről, ami egy Cropp logó. AND IT'S HOLO BIATCH! Majd a narkotikussra kellene írnom róluk kicsit részletesebben, de perpillanat punnyadni van kedvem...

Annyi minden történt, amiről írhatnék azalatt az idő alatt, amíg "elköltöztem", de nincs energiám meg be is kellene fotózni pár dolgot a narkotikussra, mert hétfőn megérkezett a Cropp rendelés, el is mentünk érte, úgyhogy... ja. De a lényeg, hogy újra itt (is) vagyok, és étolajban úszom. Veletek együtt, és ti vagytok a kis sültkrumplijaim. Mert ezt a tumblira költözéssel kitaláltam, és nem fogom elengedni. Muhaha! Ez most egyelőre ennyi. A designért, kódolásért és mindenért kössszentyű Zed cicának (amúgy utálom, mert megcsinálta eme designt, én meg tudtam, hogy ebből még lesz valami, erre tessék... xD), neki hála most egy darabig nem fogok hányni a blogomtól. Csókoltatok mindenkit!

p.s. Chat van, megint, de amint valaki nem úgy használja, ahogy kellene, kivágom az egészet a francba - a kommentelés meg regisztrációhoz kötött, mert nem vágyam, hogy valaki szétcsessze az oldalt a hülyeségeivel megint.