Ugye lebetegedtem még múltkor, két nap is hazaküldtek melóból, meg egyszer nem tudtam bemenni, mert annyira rosszul voltam (pont pünkösd előtt szombaton, ügyeletre meg thanks, not...), utána voltam orvosnál kiírattam magam, hogy rendbe tudjam magam hozni. Nos, a hazaküldések miatt a héten 6 nap alatt 2 óra híján 8 napnyi munkaórát dolgoztam le (ha 8 órával számolunk). Hadd ne mondjam, mennyire leterhelt, főleg, amikor 12 óráztam (délelőtt 10-től este 10-ig, amiből fél 11 lett). Aztán este már majdnem sírtam a fáradtságtól. Másnap meg ugyanúgy 10-re mentem délelőtt, a főni meg kérdezte, hogy vagyok, rendbe jöttem e már, meg megkérdezte, előző nap azért volt e csere, mert direkt ő is szólt, hogy ne folyamatosan én legyek. Mondtam neki, hogy gyomor-ügyileg már okés minden, csak fáradt vagyok, azért ez a 12 óra durva volt, kimenni meg 2-3 percekre tudtam. Tök rendes volt, velem körülbelül most kezdett el ilyen megértő és normális lenni amúgy. Meg is lepődtem rajta, de azért most már én is nyitottabb tudok lenni vele szemben, ami azért elég nagy hatással van a munkára is. Nem mindegy, hogy milyen a kapcsolatod a vezetőkkel. Ami még meglepetés volt számomra, hogy ma reggel mondták, ne én kezdjem a főkasszát, menjek pakolni, igaz 10-11 körül már nagyon nem tudtma kiszabadulni - aztán délután is mondta a kollegina, hogy marad ő, én úgyis eleget voltam a héten, meg 10-12 óráztam, menjek csak - majd máskor viszonzom. Szóval ma mindenki valahogy teljesen más hozzáállással volt ott, így nekem is jobban és gyorsabban telt el. Nagyon szeretek velük dolgozni, btw, örülök, hogy ilyen csapatba kerültem. Oké, van szarkeverés, de általában a sima beosztottak rúgják össze a port a vezetőkkel (aztán előbb-utóbb el is tűnnek ezek a beosztottak), meg hát nyilván az ember háta mögött beszél mindenki mindenkiről, de szerencsére én mindenkivel egész jól elvagyok, max valakivel kevésbé, mással meg milliószor jobb a kapcsolatom.

Jövő héten meg hosszú hétvégét kaptam - lehet jönnek anyciék Manóval, aminek nagyon örülnék. A gyomrom rendbe jött, végre tudok enni, és rengeteg, de rengeteg gondolat cikázik a fejemben, amit szeretnék veletek is megosztani. Némelyik komolyabb téma, míg más kevésbé, mindenesetre, én szeretném mindkét végletet itt a blogon.

Lassan 2 éve élünk Nyúl úrral Budapesten.
Lassan 3 éve leszünk együtt.

Lassan az étolaj is 3 éve létezik étolajként.

Lassan 3 éve, hogy rátaláltam a változás útjára.

De csak most kezdem el érezni, hogy valóban más lett az Élet.

Boldog vagyok, pozitív vagyok, és nincsenek rosszindulatú hangok a fejemben!