odaértem. vagy ide. nézőpont kérdése. úgy érzem, ott tart az életem, ahol lennie kell. van munkahelyem, ahol néha felbasznak agyilag, de a társaság mégis kurva jó tud lenni, és a fizetés is teljesen okés. van egy párom, akivel egyszerűen jó minden. és a legfurcsább, hogy vannak barátaim. oké, itt pesten most nem kifejezetten van sok meg igazából így melón kívül nem sok lehetőségem van másokkal csavarogni, de... és itt érkeztünk el ahhoz, ami miatt úgy értem, tényleg odaértem. vagy ide. mindegy. szóval, van Tomi, akit tumblr-ről ismerek, és régóta követ, meg én is követtem már jó ideje, aztán elkezdtük beszélni, ha feljövök vagy felköltözök, megyünk valamerre inni. aztán elkezdtem dolgozni, és egyszercsak megjelent, és kiderült, oda jár suliba a szomszédba. tök jó, mondom. nos, mára megbeszéltük, hogy elmegyünk a szia+-ba, elköltök egy vagyont, és iszunk valamit. aztán hazakísér. melóztam, hulla voltam, meg nagyon szerették volna, hogy valaki túlórázzon, mert kevesen voltak, de sem én, sem a délelőttös másik leányzó nem tudott volna ma maradni így hirtelen. de így is ráhúztam egy jó 10-15 percet.

Tomival hazajöttünk, átöltöztem, ettem egy fánkot, aztán indultunk. villanyos, metró, séta, heló szia! vettem 4 felvarrót, 2 kitűzőt, 1 napszemüveget, 2 zoknit meg egy matricát, amit végül ajándékba odaadtak, mert költöttem 8500 ft-ot. meg kéccázat, de azzal Tomi kisegített. aztán sétáltunk egy, vettünk kávét (és itt vissza is kapta a pízt, és ezeket annyira tudom értékelni, hogy szó nélkül kisegítjük egymást, mert neki nincs, nekem van, meg egyebek...), sétáltunk a Dunának a partján, és a mindenekről beszélgettünk. és el kell lopnom a csoda fotómasináját... filmes, gyönyörűszép, aaaa, imádom! baromi sokat röhögtünk, szivattuk egymást, és nem éreztem furának, pedig féltem, hogy milyen lesz. nem nagyon volt még ilyen programom senkivel, akinek farka volt, hogy Nyúl nincs velünk, és fogalmam sem volt, milyen lehet. bementünk még mekibe, vettem magamnak kaját, aztán hazakísért, mielőtt valami ufó felszippant magába, és én tényleg jól éreztem magam. olyan volt, mintha tök régóta barátok lettünk volna már. és megérkeztem arra a pontra, ahol teljesnek érzem magamat. nekem nem kell millió barát, ha legalább egy ilyen ember van mellettem, aki úgy értékel, ahogy vagyok, és nem érzem magam hülyén mellette, bármiről is legyen szó. remélem, legközelebb már Nyuszi is jön, biztos vagyok abban, hogy jól kijönnek majd. ^^

sok mindent megtudtunk egymásról amúgy, bár lényegi dolgokról nem beszélgettünk. jött minden magától. jó volt önfeledten szórakozni, és nem visszafogni magam. túl jó volt, és nem akarok megint abba a hibába esni, hogy olyan emberekkel próbálkozom, akik mellett egyszerűen nem tudom elengedni magam. és még alkohol se kellett hozzá. ami nálam nagy szó!

btw élek, Nyúl Szlovákiában medvéknek áldoz gyerekeket (sulival kirándultat), én meg dolgozom, és próbálom kihúzni péntek estig nélküle. de legalább holnap pihenek itthon egész nap.