a tényálladék az, hogy nem akartam írni, tényleg nem volt tervben, hogy idejövök, bejelentkezek, és akkor én most megírom ezt a bejegyzést, sőt... még azt sem tudom igazán, hogy mit fogok firkálni. illetve a körvonalai megvannak a témának, de ez most olyannyira össze-visszaság lesz, hogy csak na!

a visszatérős bejegyzésben említettem, jó pár ember eltűnt az életemből, s a hiányok nem igazán okozott semmiféle maradandó károsodást. azonban volt egy valaki, akit az egyik legjobb barátomnak tartottam, tényleg mindig mellettem állt, és akárhányszor kaptunk össze, megbeszéltük. aztán nem olyan régen, talán 1-1,5 hónapja lényegében mint veszett kutya, neki esett a nyakamnak, mert én másképp látok valamit, mert képes vagyok pozitívat találni a negatívumok között. mindezek mellett saját magát is szemközt köpte, mikor magyarázott ezt-azt, majd mégis ugyanúgy csinálta a szoksásos dolgokat. persze, tegye, csak tudjátok, ha én azt magyarázom, hogy nem fogok mondjuk xy játékkal játszani, mert mekkora kakaparádé, akkor nem fogok vele játszani. miközben ő mégis végig itt meg ott tevékenykedett/dik. poén. hab a tortánt, hogy először azt hittem, én voltam a szar barát. de most, hogy kicsit többet tudok a háttérről, kitisztult a kép, úgy érzem, ő ezt direkt csinálta. nem tudom elképzelni, ha ezelőtt az ilyen faszkodásokon való összeveszéseket 1 másodperc töredéke alatt elnéztük egymásnak, mert barátok voltunk, most miért nem? sőt, még el sem olvasta, amiket írtam neki. pedig én próbáltam helyrehozni. de nem, az egó többet ér minden barátnál. kivéve, ha az egója az illetőnek ugyanakkora, mint az övé. akkor természetesen együtt harcolhatnak az intelligencia ellen... komolyan, már nem tudok mást mondani erre.

igazából most ezen azért elmélkedtem ismét, mert írt egy közös ismerősünk egy bizonyos dologgal kapcsolatban, és beszélgetni kezdtünk ezen az egész hacacárén. és tényleg arra jöttem rá, hogy az nem lehet, hogy ő ezt hirtelen felindulásból követte el, és megsértettem ennyire, azért nem áll velem szóba. egyre biztosabb vagyok abban, hogy ezt direkt csinálta... de az élettől majd visszakapják az ilyenek. majd, amikor senki nem lesz mellettük, rájönnek. honnan tudom? tapasztaltam már pár embernél. de én nem leszek már akkor ott nekik. nem vagyok naiv. ha egyszer eldobnak, engem nem kapnak vissza. akkor sem, ha a legjobb barátom volt. akkor sem, ha mondvacsinált okokra hivatkozik. ha én időt tudtam szakítani mindenkire, mikor magamra sem volt időm, más is képes lenne erre. ha én képes vagyok belátni, hogy valamit nem úgy kellett volna, ahogyan, vagy hibáztam, akkor másnak is tudnia kellene ezt. csak hát... egyeseknek az egója fontosabb. ez van.