Amit Seannak köszönhet rajtam kívül még sok-sok ember, avagy a PMA (Positive Mental Attitude)... nos, elég nagyban befolyásolta a dolgokhoz való hozzáállásomat. Tudjátok, rengeteget szenvedtem önmagammal, a lelkecskémmel meg a mentális kínjaimmal, amik nyilván nem szívódtak fel, ugyanúgy vannak rossz napok és problémák, amiket nehéz gördülékenyen kezelni, DE! Fejlődőképes vagyok - régen ezt sem hittem volna el, hogy képes vagyok erre, és pár hónap alatt a fejem búbján állok. Na, meg ha a még régebbi énemet vesszük példának, akkor főleg! De mi is okozott mostanság örömöt?

A munkahelyemen egyre jobban érzem magam, és nem csak azokkal vagyok el, és viccelődünk, akikkel folyamatosan együtt dolgozok, hanem a főnökökkel is. Múltkor a főninéni is tök normális volt, megkérdezte, hogy amúgy már jobban vagyok e, stb. Két másik vezetővel meg teljesen megtaláltuk a közös hangot. Ma például az egyikük a szívrohamot hozta rám, én meg hozzávágtam egy labdába gyúrt fóliát... :D

Végre van hír a LootCrate-emről, ami eléggé el volt tűnve. Szerencsére csak megállt a feladás, aztán most végre sikerült elindítaniuk Kaliforniából hozzánk. Ezzel egy lapon említve megjegyezném a LootCrate Supportját. Egy bizonyos Enzo válaszolt mind a kétszer, amikor írtam nekik Ticket-et, hogy lehet, valami gáz van, és tényleg segítőkész volt, megköszönte, hogy visszajeleztem, miszerint a probléma már elszublimált, és köszönöm a reagálást. Most is írnom kellene neki, hogy köszhaver, megvan a tracking mail is, meg minden, csak ezek szerint megcsúszott a dolog.

Egyik vezetővel tegnap elsétáltam egy lemezboltba, amivel már én is szemeztem azóta, hogy ott dolgozok, ő meg az apukájának akar venni bakelitet - épp ráértem, nem siettem, gondoltam kicsit beszélgetünk legalább, és tényleg nagyon jó volt melón kívül is kicsit dumálni vele, megismerni, ilyenek.

Megkaptam a fizumat, ami alapvetően nem nagy cucc, de ahhoz képest, hogy táppénzen is voltam, tényleg rohadt jól kaptam...

Holnap végre meg valahára összefutok Danival, aki már nem is tudom, mióta rágja a fülem, hogy találkozzunk, igyunk egy teát, kávét, kólát vagy bármit, de valahogy eddig nekem soha nem volt rá lelkileg erőm. De, mivel hosszú hétvégém lesz, tegnap felvetettem neki, hogy - mivel ő is épp ráér - csütörtökön üljünk be a mekibe. Szerintem teljesen megleptem, hogy spontán feldobtam az ötletet.

Szombaton jönnek anyciék, elméletben Szentendrére megyünk fel, mert miért is ne? Aztán, ha már úgyis jönnek, elviszem őket a Zingbe hambizni. Talán apukának se lesz olyan nagy baja tőle, főleg, hogy gyógyszert szed (gond van a gyomrával meg refluxos, aztán ez most így ja).

Rengeteg szuper zenét találtam az elmúlt időszakban.

Jól vagyok. Nagyon!