iszonyú nehéz megint ide leülni, írni, gondolkodni. annyira kimerültem az utóbbi időben lelkileg, mentálisan, egyszerűen annyira pörgött az agyam, annyira pozitív akartam lenni, hogy kipurcantam. be kellett látnom, hogy az, hogy ezerrel pörgök, boldognak tettetem magam, azt mondom, hogy "minden szuper", attól nem lesz jobb. kellett egy kis idő, és ez totál hülyén hangzik amúgy. mert minden oké. nincs gáz. egyszerűen csak most épp nem vagyok kibékülve magammal, és ha egyedül vagyok a gondolataimmal, akkor kicsit beszippant ez a dolog. amíg Nyúllal vagyok, amíg kockulok, éneklek, akármi, addig nincs semmi baj...

volt egy fotózásom. semmi nagy durranásra nem kell gondolni, csak van egy pajtim, aki szerint megfelelő fotómodell lennék, ő meg analógra fotózgat, tetszik neki a stílusom... aztán beleugrottam. hétfőn lesznek meg a képek. és kicsit rettegek. várom már, hogy lássam, mit hoztunk ki... belőlem. de rettegek is, mert most tényleg nem vagyok a legjobb állapotban ahhoz, hogy lássam ezeket a képeket. de majd kiderül.

egy csomó mindent meg kellene mutatnom nektek. de nem visz rá a lélek. szóval most ezt is csak itt hagyom, mert fogalmam sincs, akarom e én egyáltalán a blogolást folytatni...